A székbe lökött, durván, mégis óvatosan, egy másodpercre kalitkába zárva engem a testével, mielőtt közel hajolt volna. Hangja színtiszta acélként hasított a fülembe.

„Ülj. És eszedbe ne jusson felállni, vagy valami hülyeséget csinálni.”

Kaelen keze egy töredékmásodpercig még megállt rajtam – egy utolsó figyelmeztetésként –, aztán elfordult, és visszalépett Viktor felé. Minden megfeszült vonásáról