A kopogás halk volt, majd az ajtó nyílásának csendes nyikorgása követte. Felnéztem a takaróról, amivel addig babráltam, és belépett az orvos, kezében a kórlappal, nyugodt mosollyal az arcán.

„Jó reggelt, Ms. Vane” – mondta, miközben közelebb lépett. „Hogy érezzük magunkat ma?”

„Jobban” – mondtam őszintén, a hangom még mindig kissé rekedt volt, de stabilabb, mint korábban. „Erősebben.”

„Ezt örömmel