Nem jött vissza.

Nem tudtam enni, és ezt gyűlöltem.

Gyűlöltem, hogy mindezek után – a hidegsége után, a vádaskodásai után – még mindig azon kaptam magam, hogy a lépteit hallgatom a folyosón, és az ajtóra pillantok, valahányszor megnyikordul. Azt mondogattam magamnak, hogy nem kellene, hogy érdekeljen. Hogy Kaelen tett velem rosszabbat is. Hogy irányított, összetört, elszigetelt. Hogy nem tartozom