Camilla úgy jött le a lépcsőn, mint egy selyembe burkolt vihar. A sarka élesen kopogott a márványon, és az arcára kiülő düh csak még halálosabbá tette.

Amikor leért, megállt, és hosszan, megfontoltan végigmért – megkötözve, zúzódásokkal borítva, a szájpecek nyomát viselő, dühtől remegő ajkakkal. Vörös ajkai gúnyos mosolyra görbültek.

„Mi a poklot keres ez itt?”

Tekintete Viktor és Rafe között ciká