Kaelen szemszöge

Lebénultam. Nem tudtam megmozdítani az arcomat. A kezemet. Egyetlen izom sem rándult az ujjaimban. Be voltam zárva a saját testembe, teljesen ébren; minden egyes lélegzetvétel csendes csata volt a súly ellen, ami lefelé húzott. A látásom a széleken elhomályosult, de láttam az orvost, ahogy fölém hajol, a hangja tompán, mégis olyan nyugodtan szólt, hogy legszívesebben kitéptem voln