„Kávé vagy tea” – mondogattam magamban, miközben mezítláb álltam a konyha közepén, és úgy bámultam a bögréket, mintha azok őriznék a világbéke titkát. A bokám végre elég erős volt ahhoz, hogy bicegés nélkül is tudjak járni, és a kórházi fertőtlenítő íze is épphogy kezdett eltűnni a nyelvemről. Haladás, a maga leghétköznapibb dicsőségében.

A teáért nyúltam – kevesebb koffein, kevesebb keserűség.

Mi