„Arról a rohadt csónakról beszéltem. Valami apróságról. Valami, amit valószínűleg sosem hagynád, hogy...” Újabb morgással fojtja magába a szót, de tudom, mit akart mondani.

„Valami, amiről elnézhetnéd, ahogy unaloműzésből kipofozom, hogy aztán soha ne engedd, hogy valójában használjam is?” Újabb hullámban tör rám a düh, de én lenyelem, és inkább mosolyt erőltetek magamra. „Szereted, ha a ház közel