GRIGORIJ

Tüzérségi tűzként veri az eső a londoni irodám ablakait. Minden egyes csepp egy újabb kibaszott emlékeztető arra, hogy ebben a betonpokolban rekedtem, miközben Jade egyedül van a kastélyban.

Az állkapcsom olyan erősen megfeszül, hogy majd beletörnek a fogaim. Szinte teljesen összehúzom a függönyöket, és London eltűnik a szem elől – anélkül nem is tudok ránézni kint erre az istenverte váro