Az orvosi csapat gyorsan dolgozik, rutinos mozdulataik éles ellentétben állnak az én remegő kezeimmel. Amikor Grisát hordágyra teszik, az ujjai megtalálják az enyéimet, és meglepő erővel szorítják meg.

– Zolotce – suttogja, amikor meglátja sokkos arcomat –, nem megmondtam, hogy bízz bennem?

A könnyeimen keresztül felnevetek, és követem, ahogy kitolják. – Legközelebb talán avass be, mielőtt bekapná