Harper szemszöge

– Harper… tudom, hogy késő van – mondta halkan a húgom, idegesen áthelyezve a súlyát egyik lábáról a másikra. – De nagyon beszélnem kellett veled.

Erőltettem egy mosolyt, noha a szívem hevesen vert. Roman még mindig a hálószobámban volt.

– Bejöhetek? – kérdezte, amikor nem válaszoltam azonnal.

Egy pillanatra lefagytam. Az agyam lázasan kutatott egy kifogás után, amivel hazaküldhet