Harper szemszöge

– Köszönöm ezt a gyönyörű ajándékot, Roman – suttogtam, miután végre sikerült megnyugodnom. A hangom még mindig remegett a sírástól, a szemeim pedig megduzzadtak a sok kiontott könnytől.

Gyengéden elsimított néhány kósza hajtincset az arcomból, meleg keze az arcomon időzött, mintha némán emlékeztetett volna arra, hogy nem vagyok egyedül.

Még mindig olyan valószerűtlennek tűnt mind