Harper szemszöge

Az út az étterembe sokkal hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt. Sem Roman, sem én nem sokat beszéltünk az út alatt.

A keze egész úton az enyémbe fonódott, és megnyugtatóan megszorította, valahányszor rajtakapott, hogy némán bámulok ki az ablakon. Minden alkalommal, amikor rám mosolygott, kényszerítettem magam, hogy visszamosolyogjak.

Nem akartam, hogy megtudja, valójában