Roman szemszöge

– Hé, jól vagy? – kérdeztem, miközben visszafelé vezettem Harper lakásához.

Egy lágy mosollyal fordult felém, a szabad kezemért nyúlt, és gyengéden összefűzte az ujjainkat.

– Hogyne – válaszolta. – A vacsora csodálatos volt. És köszönöm a ma estét. Igazán sokat jelentett nekem.

Elmosolyodtam, és gyengéden megszorítottam a kezét.

– Nekem kellene megköszönnöm neked, kicsim – mondtam