VESPER.

Bénultan álltam egy koromsötét, fojtogatóan szűk helyiségben. A pillanatokkal ezelőtti mély, álomtalan alvás szertefoszlott, és a tudatomat egy érzékelhetetlen ürességbe taszította. A sötétség fizikai súlyként nehezedett a bőrömre. A szívem úgy kalapált a bordáimnak, mint egy csapdába esett madár, minden egyes kétségbeesett dobbanása visszhangzott a fojtogató csendben.

A pánik az elmém per