VESPER.

A falióra a kelleténél hangosabban ketyegett. Négy éles kattanás az egész óra után. 16:00.

Pislogva néztem fel rá, a fejemet a párnának döntve. A délután négy óra azt jelentette, hogy Sylvie-nek már úton kell lennie. A délután négy óra azt is jelentette, hogy már órák óta fekszem itt, beleragadva ugyanabba az áporodott levegőbe, a nyelvemet pedig a hamu keserű íze vonja be. Az az átkozott