VESPER.

A hangok tompává váltak, a világ elnémult abban a pillanatban, ahogy Ronan belépett az osztályba. A lélegzetem megakadt a torkomban, valahol a sokk és a rettegés között rekedve.

A vállai úgy lógtak, mintha a gravitáció megduplázódott volna csak az ő kedvéért. Minden lépése lassú volt, nehéz, a tekintetét a padlóra szögezte, mintha a szemkontaktus bárkivel is élve elégetné. Fel sem nézett –