DARE.

Apám előtt ültem, állkapcsom feszült, mint egy időzített bomba, homlokom ráncba szaladt.

Tekintetem rászegeztem, orrlyukamon át kiszökő minden egyes lélegzetvétel éles és nehéz volt.

Már kétszer feltette ezt a kérdést, újra és újra ezzel zaklatott.

– Alig vagy huszonegy, Dare – mondta. – Még mindig nem találtál társat?

Nagyot nyeltem, nem voltam benne biztos, hogy nem kezd-e elhagyni a józan