Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

DARE.

Csak arra a vigyorra volt szükségem annak a rohadéknak az arcán. Apám árnyéka. Kölyök. A szavak a koponyámba fúródtak, és mielőtt megállíthattam volna magam, az öklöm a férfi állkapcsán csattant.

A reccsenés visszhangzott a zene felett. Hátratántorodott, a szájához kapva. A barátai nevettek – egészen addig, amíg a következő ütés be nem talált. Aztán a nevetés elhalt.

– Még mindig vicces? – m