VESPER.

Ronan vigyora még mindig ott ült az arcán, mintha csak a megfelelő pillanatra várt volna, hogy megforgassa a kést. Előrehajolt, a könyöke az asztalnak nyomódott, és a szeme valami olyasmivel csillant meg, amitől kirázott a hideg.

– Jó hír, hercegnő – mondta halkan, önelégülten. – Nem várunk a jövő hétig. Vagy holnapig. Ma éjjel megyünk.

Egy pillanatig azt hittem, rosszul hallottam. Felkapt