VESPER.

Minél beljebb értünk, annál hangosabbá vált.

– Keress meg.

A hang átsuhant az éjszakai levegőn, a fülem köré tekeredett, és úgy nehezedett a mellkasomra, hogy a térdem majdnem megadta magát. A lábam húzta a földet, úgy remegett, mintha gyökeret akart volna verni.

Megálltam. – Nekünk… vissza kellene mennünk. – A hangom erőtlen volt, elcsuklott. Sylvie és Ronan is megfordult, arcukat árnyékb