VESPER.

Halkan szisszentem egyet, Theron neve szitokszóként csúszott ki a számon, miközben visszasétáltam az asztalhoz. Sylvie már csomagolta ki az ebédjét, és úgy tett, mintha nem venné észre a vihart az arcomon.

„Ne is mondd!” – motyogtam, és leroskadtam a mellette lévő székre.

A lány gúnyosan elmosolyodott. „Nem is akartam.”

„Helyes – mondtam, és indokolatlan erővel döftem a villámat az ételemb