THERON.

Az ágyam szélén ültem, és már harmadszor lapoztam át a kibaszott jegyzeteimet, de semmi sem maradt meg a fejemben. A szavak úgy festettek, mint a papíron mászkáló hangyák — értelmetlenek, kaotikusak és irritálóak. Gideon mellettem feküdt a hátán, és valami hamis dallamot dúdolt, mintha a világon semmi gondja nem lenne.

„Te szoktál egyáltalán komolyan tanulni?” – motyogtam, meg sem próbálva