RONAN.

Abban a pillanatban, ahogy az ajtó becsukódott mögöttük, végre kifújtam a levegőt. A rákövetkező csend nehezebbnek érződött, mint kellett volna. Ránéztem az órára, aztán a tükörre. A tükörképem rosszabbul festett, mint ahogy elképzeltem – sötét karikák, sápadt bőr, szemek, amelyek azt üvöltötték, hogy hetek óta nem aludtam.

– Igen, ez nem fog működni – motyogtam.

Összeérintettem az ujjaimat