RONAN.

– Az a mocskos rohadék! – motyogtam újra, ezúttal halkabban. A szavak keserű ízt hagytak a számban. Még mindig éreztem, ahogy remeg a kezem, és anyám könnyeinek emléke olaj volt a dühöm tüzére.

Egy hosszú pillanatig csak álltam ott, még mindig a düh és a tehetetlenség csapdájában. A tükörképem visszabámult rám; a szemeim sötétebbek voltak, mint korábban, az állkapcsom pedig olyan szorosra z