Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
RONAN.
Az erdő ma éjjel nyugodtabb volt. Túl csendes.
Minden roppanás a lábam alatt visszhangzott. A hold magasan lógott, sápadtan és éberen, mindent abba a kísérteties ezüstbe festve, amit gyerekként annyira szerettem. Akkoriban anyám azt mondta, hogy a hold egy ajtó, lágy, csendes, de veszélyes, ha nem kopogtatsz rajta megfelelően.
Most arra készültem, hogy betöröm.
Száraz ágak ropogtak, ahogy l