VESPER.

A kávé kihűlt.

Ott állt köztem és Sylvie között, mint egy befejezetlen vita. A gőz már elszállt, de a keserűség még mindig ott lebegett a levegőben, talán az italból, talán belőlem fakadt.

– Még mindig dühös vagyok – motyogtam, és hátradőltem a székben. – Még csak végig sem hagyta mondani. Csak úgy kidobott minket, mintha idegenek lennénk.

Sylvie megvonta a vállát az ágyról, lábait a takar