THERON.

Öklöm újra az asztalnak csapódott.

A fa éles reccsenéssel hasadt ketté középen, a hang puskalövésként visszhangzott a szobában. Az asztal megereszkedett, majd teljesen összerogyott, darabjai szétszóródtak a padlón.

Ott álltam, ziháló mellkassal, lüktető bütykökkel; a düh még mindig úgy tombolt bennem, hogy nem tudott hol kitörni.

Ostoba.

Ez a szó járt körbe-körbe a fejemben.

Ostoba, amiért