VESPER.

A kurzor villogott a képernyőn.

A kelleténél tovább meredtem rá, az ujjaim úgy lebegtek a billentyűzet felett, mintha valaki máséi lettek volna. Az iroda olyan csendes volt, amilyenre csak a késő délutánok képesek – légkondicionált csend, a magukat élőnek tettető gépek zümmögése. Beírtam az e-mail utolsó sorát, kétszer újraolvastam, majd rányomtam a küldésre.

Kész.

Hátradőltem a székemben;