Gideon szemszöge:

A képernyő felvillant Tristan nevével, és éreztem, ahogy az ismerős teher rám nehezedik.

Kimentem a nappaliból, magára hagyva Clarát a kicsomagolással, és a dolgozószoba felé vettem az irányt.

Az ajtó kattanva záródott be mögöttem, tompítva a lakás zajait. Vettem egy mély lélegzetet, mielőtt felvettem.

– Tristan.

– Gideon. Hála Istennek. – A hangja élesen, zaklatottan szólt a von