Clara szemszöge:

A vállamon nyugvó kéztől összerezzentem.

Megpördültem a székemben, a szívem hevesen vert – de csak Vivian vigyorgott rám, gesztenyebarna haja kócos kontyba fogva, vászontáskája pedig lazán átvetve a vállán.

"Szia" – mondta, teljesen figyelmen kívül hagyva a majdnem szívrohamomat. "Készen állsz az ebédre?"

A megkönnyebbülés olyan elemi erővel öntött el, hogy majdnem felnevettem. *H