Tristan szemszöge:

Gideon hangja csendes volt – túlságosan is csendes.

Az a fajta csend, ami a földrengéseket szokta megelőzni.

A kezem még mindig az övében szorult, a helyzetünk megfordult ahhoz képest, amikor percekkel ezelőtt én ragadtam meg a karját. Az ujjai biztosak, kontrolláltak voltak, egy olyan sebész szorítása, aki éveket töltött azzal, hogy megtanulja, hogyan akadályozza meg a kezei re