Gideon szemszöge:

A szavaimat követő csend abszolút volt.

Hallottam, ahogy a szél zizegteti a teraszon túli csupasz fák ágait, a lovak távoli nyerítését az istállóból, és a klubházból kiszűrődő tompa beszélgetés moraját.

De Tristan és köztem nem volt más, csupán egy olyan tökéletes űr, mintha egy szikla szélén álltunk volna.

Az öcsém arca olyan színűvé vált, mint a régi pergamen. A szája kinyílt,