Tristan szemszöge:

Nem kaptam levegőt. Nem tudtam gondolkodni.

Az egész testem elzsibbadt, mintha valaki jeges vizet fecskendezett volna egyenesen az ereimbe.

Az a jogos felháborodás, amit pillanatokkal ezelőtt éreztem – a düh, az árulás érzése, a megsebzett büszkeség – teljesen elpárolgott. Leégett annak az igazságnak a hatására, amit Gideon az imént elmondott nekem.

Elképzeltem magam hatévesen.