A felismerés úgy érte Kaelent, mint egy gyomorszájra mért ütés, dühödt tüzet gyújtva benne. De a haragjánál is intenzívebb volt az az egyre növekvő nyugtalanság és pánik, amely napok óta kúszott a mellkasába.

Bár Sylvia ott ült vele szemben, mégis úgy érezte, mintha a nő lassan, észrevétlenül távolodna tőle.

Sylvia végighallgatta Kaelen vádjait, a szája sarkában megbúvó gúnyos mosoly egyre mélyült