Sylvia szíve elszorult, szemöldöke aggodalmasan ráncba szaladt. Csak ekkor vette észre, hogy Kaelen még mindig azt a ruhát viseli, amely az előző napon csuromvizes lett az esőben. Nyúzottnak és elhanyagoltnak tűnt.

"Kaelen?" – szólította meg halkan Sylvia. Egy forró cseppet érzett a nyakán, ami annyira megdöbbentette, hogy minden kimondani szándékozott szó a torkán akadt.

'Kaelen sír?' – gondolta