Sylvia érezte, ahogy az önuralma apránként elenyészik. Tudta, hogy előbb vagy utóbb menthetetlenül behódol Kaelen gyengédségének, de még így sem tudta megakadályozni, hogy egyre mélyebbre süllyedjen.

Szorongás és tétovaság fonódott össze a lelkében. Csupán ez a bizonytalanság tartotta vissza ingadozó józanságát a teljes összeomlástól.

Egy pillanat múlva megragadta a megfelelő alkalmat, elfordított