Sylvia szóra nyitotta az ajkát, de mintha kő akadt volna a torkán. Egyetlen hang sem jött ki rajta.

Kaelen nem akart további nyomást gyakorolni rá, így miután elmondta, amit akart, elengedte.

Aztán kinyújtotta a kezét, és gyengéden beletúrt a hajába. „A csapatom még vár rám, hogy elkezdjük az értekezletet. Mennem kellene.”

Ezzel gyengéden megölelte, majd kinyitotta a társalgó ajtaját, és kilépett.