Roman szemszöge

Értetlenül meredt rám; kétségtelenül összezavartam, és mindent megtettem, hogy elrejtsem az örömömet. Úgy éreztem, az életemnek vége, abban a pillanatban, ahogy beleestem a saját hányásomba. Attól féltem, soha többé nem látom a gyönyörű arcát, és nem hallom a kedves hangját.

Őszintén szólva, már azóta ébren voltam, hogy Gideon belépett, és hallgattam a beszélgetésüket.

Szívás volt,