Harper szemszöge

A nehéz tölgyfaajtók becsapódtak.

A csendes szoba közepén álltam, szakadt ruhámat szorongatva. A csend fülsiketítő volt, de Kaelen megtört hangja hangosan visszhangzott a fejemben.

Egy ezüstkardot döftem a saját apám mellkasába, hogy megmentsem az életed. És amikor felébredtem... te eltűntél… Kibaszottul gyűlöllek, Harper…

Leroskadtam a bársonyágy szélére, a kezeim remegtek. Lehun