Harper szemszöge

A téli vihar elnyelte az udvart.

Egy órán belül a hó térdig ért. A fagyos szél végigsüvített az arcomon, apró üvegpengékként metszve sápadt orcámat. A Holdistennő szobrának tövében térdeltem, tönkrement jobb kezemet szorosan a mellkasomhoz szorítva. Olcsó szürke ruhám nulla védelmet nyújtott. Az ajkaim kirepedeztek és véreztek, a vér azonnal ráfagyott az államra.

– Állj fel!

Nehéz