Aztán már csak mi maradunk. Rhydian lassan közeledik, felemelt kézzel, mintha egy sebesült állat lennék, akit próbál nem megijeszteni. A gesztus annyira ismerős, hogy szinte fáj – pont, mint azon a napon a kunyhómban, amikor azt hittem, csak egy sérült farkas, aki segítséget keres. De akkor ő nem csak egy farkas volt. És nem vagyok biztos benne, én mi vagyok neki most.

„Faeling” – leheli, és valam