A fekete gyászruha börtönnek érződik, ahogy a tükörképemet bámulom. Apám megemlékezése egy óra múlva kezdődik, de még mindig képtelen vagyok rávenni magam, hogy elmozduljak erről a helyről.

„Fiam.” Anyám hangjára elfordulok az ablaktól, ahonnan vakon bámultam a lent gyülekező tömeget. Valahogy kisebbnek tűnik, a gyász kissé megtörte a máskor oly tökéletes tartását. „A díszőrség felsorakozott. A jó