Torian

Az álom hajnalban ébreszt.

Valakivel vitatkozom. Egy nővel. A hangja éles a fájdalomtól és a dühtől, de az arcát nem látom – csak a ki nem hullott könnyektől csillogó borostyánszínű szemek emlékét.

– Ezt a döntést nem hozhatod meg helyettem – mondja épp. – Nincs jogod eldönteni, mi túl veszélyes, és mire vagyok képes...

– Megpróbállak megvédeni – hallom a saját válaszomat. A hangom nyers, k