Calista

Alig bírjuk végigülni a vacsorát.

Egyszerű az étel – a konyháról hozták, semmi különös. De alig érzem az ízét. Szinte semmi másra nem tudok figyelni, csak arra, ahogy Torian engem néz, és ahogy a levegő köztünk minden egyes múló perccel egyre nehezebbé válik.

– Nem eszel – jegyzi meg.

– Te sem.

– Elterelődik a figyelmem. – A hangja érdes. – Eltereled a figyelmemet.

– Valóban? – Leteszem a