– Csak kissé? – ugratom.

– Na jó, nagyon túlvédő – nevet fel. – De épp ezért szeretlek. Még akkor is, ha minden alkalommal megkérdezed, hogy itt az idő, valahányszor furcsán veszem a levegőt.

– Még ennél is rosszabb leszek, ha a baba tényleg itt lesz – figyelmeztetem.

– Tudom. – Egy csepp aggodalom sem érződik a hangján. – De majd megoldjuk. Együtt.

Kényelmes csendben ülünk, a kezem a hasán nyugsz