Valerius

Riadtan ébredek, az izzadság átitatta a selyemlepedőmet, a szívem úgy veri a bordáimat, mintha ki akarna törni a mellkasomból. A rémálom nem ereszt, a képek foszlányai még mindig ott égnek a szemhéjam mögött – ahogy a testem kettéhasad, az egyik felem gyógyító fényben ragyog, a másikat felemészti az alfaerő, mindkét felem a másik után nyúl, de sosem érnek össze.

– Csak egy álom – mormolo