FREYA SZEMSZÖGE:

A szavai elevenembe vágtak, és összeszorult a mellkasom, amikor újra anyának hívott – olyan természetesen, mintha a szavak mindvégig csak arra vártak volna benne, hogy a megfelelő pillanatban kimondja őket.

Mellé térdeltem, és segítettem kiosztani az apró ajándékokat, amiket én választottam. Rocco egyetlen szó nélkül vitt el vásárolni, és hagyta, hogy kiválasszak mindent, amire sz