FREYA SZEMSZÖGE:

Befejeztem a napok számolását. Az idő úgy vánszorgott, mint a sűrű melasz, miközben a félelem állandó árnyékában éltünk. Úgy voltunk ketrecbe zárva, mint az állatok – járőröztek körülöttünk, figyeltek minket, megfosztottak minket a méltóságunktól. Trent már nem az a férfi volt, akire emlékeztem. Bármilyen fény is csillogott régen a szemében, azt már rég elfojtotta valami kegyetlen