FREYA SZEMSZÖGE:

– Szeretlek, Kaelen – zokogtam, élettelen teste mellett térdre rogyva. – És megbocsátok neked. Mindent.

A szavak fáradtan, fájdalmasan buktak ki belőlem, de igazak voltak. A könnyeim nem akartak elállni – szabadon patakzottak, elvakítva a látásomat, és úgy ivódtak a kőbe alattunk, mint egy végső áldozat. Minden csepp nehezebbnek tűnt az előzőnél.

– Tudom, hogy szörnyű dolgokat tet