Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
KAELEN SZEMSZÖGE:
Fojtogató feketeségre ébredtem.
Nem volt se mennyezet. Se falak. Se padló. Csak az árnyékok végtelen űrje, ami minden szögből rám nehezedett. A csend természetellenes volt – mintha még maga az idő is elfelejtett volna mozogni ezen a helyen. Nem volt semmilyen illat, szellő, vagy lélegzetvétel hangja, még az enyémet sem hallottam.
A testem felrándult, az izmaim ösztönösen megfeszü